Sok szeretettel üdvözöl minden látogatót a 8/c osztály a honlapján!

.

A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig", vagy "hamvazószerdáig".
Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered. Más elmélet szerint bajor-osztrák jövevényszó, a vaschang-ból származik. Első írásos jelentkezését 1283-ból, bajor-osztrák adatokból ismerjük.
Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a farsang kialakulása. Elterjedése 3 fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni.

A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A karnevál elnevezés is összefüggésben áll ezzel, ugyanis a carnarvalet a felvonulás központi alakja nem más, mint a "halottasház szolgája" vagyis a sírásó. A megjátszott temetés után nagy dáridót csaptak, hiszen a tél eltemetésének mindenki örült. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.
A néphit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyó kedden párviadalt vív egymással. Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen, s ekkor megkezdődik a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda győz, s ekkor a böjt veszi át a hatalmat.

A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás alakoskodások is a vígasság utolsó napjaira, "farsangvasárnapra", "farsanghétfőre", "húshagyókeddre", az ún. "farsangfarkára" összpontosulnak. Keleten és északon ez néha kitolódik. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos vagy tobzódócsütörtök a neve. Ezekhez a napokhoz, a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbbek az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas, betyár - játék /. Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű alakoskodó felvonulás, a "busójárás".

Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak. A mulatozások "húshagyókeddig" tartottak, amikor az utolsó fonóházi összejövetelre a "fonóvégzésre" került sor, amely felért egy kisebb lakodalommal. Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a "farsangtemetéssel" vagy "téltemetéssel" búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.